🌸
🌸
" Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Petőfi Sándor - Az Árva Lyány - A vers lent olvasható
🌸
" Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Petőfi Sándor - Az Árva Lyány - A vers lent olvasható
🌸
🌸
Egyszer mindenkinek nyílnak virágok!
Egyszer mindenütt ébrednek új álmok!
Egyszer neked is kinyílnak a virágok!
Egyszer majd neked is teljesül az álmod!
🌸
Légy szerény és elégedett,
ki magasra tör az boldog nem lehet.
A büszke pálmát letöri a szél,
míg a kis cserje a szabadon megél.
🌸
Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
kerüljön el bánat, fájdalom!
🌸
Egyszer mindenkinek nyílnak virágok!
Egyszer mindenütt ébrednek új álmok!
Egyszer neked is kinyílnak a virágok!
Egyszer majd neked is teljesül az álmod!
🌸
Légy szerény és elégedett,
ki magasra tör az boldog nem lehet.
A büszke pálmát letöri a szél,
míg a kis cserje a szabadon megél.
🌸
Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
kerüljön el bánat, fájdalom!
🌸
🌸
A Szíved Kertje
Ültesd be szívedet virágokkal tele,
Majd sokan gyönyörködnek szelíd jellemeden!
Ültesd be szívedet szőlővel tele,
Oltsa kínzó szomjad finom édes leve!
Ültesd be szívedet rózsákkal tele,
Gyönyörködjön benne szerelmed két szeme!
Ültesd be szívedet lombos fákkal tele,
Szívet faragjon ügyes ember keze!
Öntözd minden nap a drága kertedet,
Virágozzon benne önzetlen szeretet!
Húzd ki belőle az ártó gyomnövényt,
Ne pusztítsa el az értékes veteményt!
Szaporítsd a szépet, sok virágot ültess,
Tedd színessé vele a sivár földi létet!
S ha a szíved kertje elsárgult, elhervadt,
Légy képes elvetni újra a magokat!
Ültesd be szívedet elveszett álmokkal,
Újra kihajtanak sok szép gondolattal.
Ültesd be szívedet lelked titkaival,
Ne nyomasszon tovább azok nehéz súlya!
Ha előröl kezded, lépj sorról sorra,
A sok szép virágját ne felejtsd el soha!
S. D.
Ültesd be szívedet virágokkal tele,
Majd sokan gyönyörködnek szelíd jellemeden!
Ültesd be szívedet szőlővel tele,
Oltsa kínzó szomjad finom édes leve!
Ültesd be szívedet rózsákkal tele,
Gyönyörködjön benne szerelmed két szeme!
Ültesd be szívedet lombos fákkal tele,
Szívet faragjon ügyes ember keze!
Öntözd minden nap a drága kertedet,
Virágozzon benne önzetlen szeretet!
Húzd ki belőle az ártó gyomnövényt,
Ne pusztítsa el az értékes veteményt!
Szaporítsd a szépet, sok virágot ültess,
Tedd színessé vele a sivár földi létet!
S ha a szíved kertje elsárgult, elhervadt,
Légy képes elvetni újra a magokat!
Ültesd be szívedet elveszett álmokkal,
Újra kihajtanak sok szép gondolattal.
Ültesd be szívedet lelked titkaival,
Ne nyomasszon tovább azok nehéz súlya!
Ha előröl kezded, lépj sorról sorra,
A sok szép virágját ne felejtsd el soha!
S. D.
🌸
🌸
Zene Szöveg
🌸
Virágoskert az Én Szívem
Zárai Márta Énekel
Virágoskert az én szívem,
Ahány virág eléd viszem.
Minden virágban egy vallomás van,
S egy vallomásban a végtelen.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
A szekfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
A nefelejcs, hogy el ne felejts,
A gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.
Mennyi szívből, mennyi színből,
mennyi rímből lett a nyár.
Tegnap fájt még, ma már csak játék,
Holnap miénk az egész világ!
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
A szekfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
A nefelejcs, hogy el ne felejts,
Hogy el ne felejts, mert beléhalok!
Nyílnak a kertben a nyári csodák,
kék nefelejcsek, rózsák.
Bennem is nyílik sok drága virág,
Mindig, ha vágyom rád.
Egyszer, ha már mindent elvisz a múlt,
Vágyat, virágot, sóhajt.
Alkonyi csendben egy vén, kifakult
Dalt dudorászom majd:
Virágoskert az én szívem,...
🌸
Zene Szöveg
🌸
Virágoskert az Én Szívem
Zárai Márta Énekel
Virágoskert az én szívem,
Ahány virág eléd viszem.
Minden virágban egy vallomás van,
S egy vallomásban a végtelen.
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
A szekfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
A nefelejcs, hogy el ne felejts,
A gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.
Mennyi szívből, mennyi színből,
mennyi rímből lett a nyár.
Tegnap fájt még, ma már csak játék,
Holnap miénk az egész világ!
A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
A szekfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
A nefelejcs, hogy el ne felejts,
Hogy el ne felejts, mert beléhalok!
Nyílnak a kertben a nyári csodák,
kék nefelejcsek, rózsák.
Bennem is nyílik sok drága virág,
Mindig, ha vágyom rád.
Egyszer, ha már mindent elvisz a múlt,
Vágyat, virágot, sóhajt.
Alkonyi csendben egy vén, kifakult
Dalt dudorászom majd:
Virágoskert az én szívem,...
🌸
🌸
"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Petőfi Sándor
"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Petőfi Sándor
🌸
🌸
Petőfi Sándor
Az Árva Lyány
1
Csak egy lénnyel van kevesebb,
Mint tennap volt,
S nekem úgy tetszik: az egész
Világ kiholt.
Meghalt anyám, le is tevék
A sírba őt:
Lelkemből varrtam én reá
A szemfedőt.
Anyám, miért nem vitted el
Életemet,
Ha már belőle elvivéd
Az örömet?
Te nap valál, én sugarad.
Itt mért hagyál?
Hisz sugarát elviszi a
Nap, ha leszáll.
Beszélek hozzád; hallod-e
A bús panaszt?
Hiába van szóm, te, anyám,
Nem hallod azt.
Itt állok, ahol rajtad a
Sír halma kél.
S messzebb vagy mégis a világ
Legvéginél.
Midőn koporsód szögezék,
Ezt rebegém:
"Ébredj föl, kedves jó anyám,
Édes szülém!"
Fölkelt-e a föltámadás
Majd tégedet,
Kit gyermeked siralma sem
Ébreszthetett?!
2
Virasztánk kínosan
Anyám, te s én;
Kis mécsünk reszketett,
Haldokló éltedet
Jelképezvén.
Magam valék anyám
Fájdalminál;
De nem soká közénk
Egy vendég érkezék...
Jött a halál.
Anyácskám, édesem,
Jó szívedet
Keze megérinté,
S verése szűnt belé
S hidegedett.
Midőn közel vala
A szörnyü vég,
Mint hervadt fára le
Az ősz esős köde
Rád borulék.
Beléd akartam én
Én éltemet
Csókolni... s oh szülém,
Te csókolád belém
A tiedet!
3
Virágot ültettem
Anyám sírhalmára,
Harmat nem is kell, mert
Könnyem csorog rája.
Még holta után is
Kedvét keresem én,
Ezen virágokat
Csak azért ültetém.
Kedvelője volt a
Virágoknak anyám,
Szép intését mintha
Még most is hallanám:
"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Virágot ültettem
Anyám sírhalmára.
Le az égből, anyám,
Tekintesz-e rája?
Látod-e az égből
Viruló sírodat,
S viruló sírodnál
Hervadt leányodat?
Pest, 1847. Március
Petőfi Sándor
Az Árva Lyány
1
Csak egy lénnyel van kevesebb,
Mint tennap volt,
S nekem úgy tetszik: az egész
Világ kiholt.
Meghalt anyám, le is tevék
A sírba őt:
Lelkemből varrtam én reá
A szemfedőt.
Anyám, miért nem vitted el
Életemet,
Ha már belőle elvivéd
Az örömet?
Te nap valál, én sugarad.
Itt mért hagyál?
Hisz sugarát elviszi a
Nap, ha leszáll.
Beszélek hozzád; hallod-e
A bús panaszt?
Hiába van szóm, te, anyám,
Nem hallod azt.
Itt állok, ahol rajtad a
Sír halma kél.
S messzebb vagy mégis a világ
Legvéginél.
Midőn koporsód szögezék,
Ezt rebegém:
"Ébredj föl, kedves jó anyám,
Édes szülém!"
Fölkelt-e a föltámadás
Majd tégedet,
Kit gyermeked siralma sem
Ébreszthetett?!
2
Virasztánk kínosan
Anyám, te s én;
Kis mécsünk reszketett,
Haldokló éltedet
Jelképezvén.
Magam valék anyám
Fájdalminál;
De nem soká közénk
Egy vendég érkezék...
Jött a halál.
Anyácskám, édesem,
Jó szívedet
Keze megérinté,
S verése szűnt belé
S hidegedett.
Midőn közel vala
A szörnyü vég,
Mint hervadt fára le
Az ősz esős köde
Rád borulék.
Beléd akartam én
Én éltemet
Csókolni... s oh szülém,
Te csókolád belém
A tiedet!
3
Virágot ültettem
Anyám sírhalmára,
Harmat nem is kell, mert
Könnyem csorog rája.
Még holta után is
Kedvét keresem én,
Ezen virágokat
Csak azért ültetém.
Kedvelője volt a
Virágoknak anyám,
Szép intését mintha
Még most is hallanám:
"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága."
Virágot ültettem
Anyám sírhalmára.
Le az égből, anyám,
Tekintesz-e rája?
Látod-e az égből
Viruló sírodat,
S viruló sírodnál
Hervadt leányodat?
Pest, 1847. Március
🌸
🌸
https://www.youtube.com/watch?v=1_Nc_Z4JTMw
🌸
https://www.youtube.com/watch?v=1_Nc_Z4JTMw
🌸
🌸
🌸
Csüggedni Nem Szabad!
Ha romba dőlnek legszebb álmaid, ne csüggedj!
Nem egyszer a puszta rom fölött a legszebb virág fakad!
Légy szerény mint az ibolya, hogy mindenki azt mondhassa:
ez a kislány jaj de bájos hasonlít az ibolyához!
Ne tépd a virágot, ne törd le hiába, ezt a szót szeretlek ne mond ki hiába.
A letört virágnak nem zöldel levele.
A szív is megszakad ha csak játszanak vele.
Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem bánat nélkül,
de azért, ha boldog leszel és bánat ér valaha,
gondolj vissza szavaimra tövis nélkül nincsen rózsa.
🌸
Csüggedni Nem Szabad!
Ha romba dőlnek legszebb álmaid, ne csüggedj!
Nem egyszer a puszta rom fölött a legszebb virág fakad!
Légy szerény mint az ibolya, hogy mindenki azt mondhassa:
ez a kislány jaj de bájos hasonlít az ibolyához!
Ne tépd a virágot, ne törd le hiába, ezt a szót szeretlek ne mond ki hiába.
A letört virágnak nem zöldel levele.
A szív is megszakad ha csak játszanak vele.
Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem bánat nélkül,
de azért, ha boldog leszel és bánat ér valaha,
gondolj vissza szavaimra tövis nélkül nincsen rózsa.
🌸
🌸
